HTML

hazafelé.blog

Társ oldalak: www.utjelzo.hu; http://matusrajz.blog.hu Sokat túrázok, bringán és gyalog egyaránt. Egyik egynapos túrám igazából utazás volt, Szolnokról mentem haza, Soltvadkertre. Mögöttem egy egyhetes házfestés volt, sógoroméknak segítettem, és mivel odafelé is bringán utaztam, hazafelé is hűséges drótparipám választottam. A 442-es, 44-es, majd 54-es utakon mentem, kb. 8 órán át. A nehézséget az egyedüllét és a monotonitás adta, a hosszú egyenes utak, az egyhangú alföld, a forró augusztusi nap. Egy emlékezetes pont Törökfái, Kecskemét perem"városa" volt (3 ház, egy kisvasúti megálló, és egy kocsma). Ott az útszéli vendéglőbe kellett betérnem, mert kifogytak a kulacsaim, vizet kellett vételeznem. Nagyon nem volt kedvem semmihez, az élethez sem. Mögöttem bő 5, előttem szűk 3 óra. Halálosan unom magam, forróság van, 2 alkalommal majdnem elcsaptak, egyedül kell szembenéznem a hosszú úttal. Mégis nyeregbe kellett parancsolnom magam, és menni tovább. 2-3 óra múlva már csak egy emlék volt a vízvételezés, mert nagy boldogan kerekeztem utcánkban, Soltvadkerten. Mindjárt látni fogom szüleimet, nővéreméket és két unokaöcsémet, nagybátyámékat. Lemálházhatom paripám, kinyújthatom lábam, ... . Hazaérkeztem! Az életre hasonlóan tekintek, számomra az egy "vándorút/túra". Meggyőződésem, hogy van Isten, és hogy van egy boldog világ, egy "igazi otthon". A mi életünk olyan, mint említett kis utam. Nem éppen kényelmes; hol unalmas, hol túlzottan izgalmas, hol magányos, hol bosszantóan zsúfolt, ... . De van egy "otthonunk", és van egy Istenünk, aki hazavár! A blogban kicsit ezzel az "élet túrával" kapcsolatosan szeretnék írni, megosztani kérdéseimet, élményeimet, tapasztalataimat, ..., szóval mindent, ami valamilyen szinten elgondolkodtatott. Kívánom neked is kedves olvasó, hogy találd meg úti célod, és a módot, ahogyan eléred azt: Matus István

Friss topikok

Linkblog

2011.02.25. 15:38 sutamsteve

Viharban, biztonságban

A hajók csak akkor irányíthatók, ha mozognak. Többnyire csak a kompok képesek álló helyzetben megfordulni, mert ezen járművek rendelkeznek speciális, un. aktív kormánnyal. Az óceánjáróktól a kis vízi járművekig haladás szükséges ahhoz, hogy kormányozni lehessen. A hajtóerőt korábban sok négyzetméternyi vitorla biztosította, melyek kezelése, szélbe állítása, megfeszítése (vagy éppen az árboc törés veszélye miatt megeresztése) kemény fizikai munkát és összhangot igényelt a legénység részéről. Másrészt a hajó kormányzásához is komoly fizikai erőre volt szükség (nem létezett szervo kormány). Ha a legénység nem gondoskodik kellő mennyiségű kifeszített vitorláról, és/vagy nem kormányozza a járművét, a hajó nem halad, és így az iránytartás sem lehetséges. Mivel iránytartás nincs, vihar esetén a hajót a hullámok "irányítják", azokkal párhuzamos irányba áll, majd a hullámok törvényszerűen felborítják. Ez nem csak a régi korok hajóira igaz, manapság is megtörtént, hogy egy nagy óceánjáró teherhajó csupán azért süllyedt el, mert motorikus hiba miatt nem tudott tolóerőt leadni, ezáltal kormányozhatatlanná vált, és a hullámok szabályosan "vízbe forgatták".

Az emberi élet ugyanilyen törvényszerűségek szerint működik. Aki nem szedi rendbe a dolgait, vágyait, kívánságait, vagyis nem rendelkezik önuralommal, az hasonlít ahhoz a hajóhoz, melynek nem kezelik a vitorlázatát, vagy nem kormányozzák. Ennek ellentéte is igaz, mert aki tud uralkodni önmaga felett, az képes túlélni, még akkor is, ha látszólag összecsapnak feje felett a hullámok.

Sajnos sokszor ez egyedül nem megy, az ember kérhet (isteni) segítséget!

Van két videó, amik képies allegóriaként szolgálhatnak:

https://www.youtube.com/watch?v=fvsq-Q6P4Yg (kis laboratóriumi bemutató hogy miért veszélyes az oldalról érkező hullám)

https://www.youtube.com/watch?v=BX3kFCgvKp4 (egy hajón készült kis video erős viharban, hatalmas hullámok között; talán illusztrálja a fent leírtakat, hogy hogyan "lehet" túlélni ;-)

komment


süti beállítások módosítása