HTML

hazafelé.blog

Társ oldalak: www.utjelzo.hu; http://matusrajz.blog.hu Sokat túrázok, bringán és gyalog egyaránt. Egyik egynapos túrám igazából utazás volt, Szolnokról mentem haza, Soltvadkertre. Mögöttem egy egyhetes házfestés volt, sógoroméknak segítettem, és mivel odafelé is bringán utaztam, hazafelé is hűséges drótparipám választottam. A 442-es, 44-es, majd 54-es utakon mentem, kb. 8 órán át. A nehézséget az egyedüllét és a monotonitás adta, a hosszú egyenes utak, az egyhangú alföld, a forró augusztusi nap. Egy emlékezetes pont Törökfái, Kecskemét perem"városa" volt (3 ház, egy kisvasúti megálló, és egy kocsma). Ott az útszéli vendéglőbe kellett betérnem, mert kifogytak a kulacsaim, vizet kellett vételeznem. Nagyon nem volt kedvem semmihez, az élethez sem. Mögöttem bő 5, előttem szűk 3 óra. Halálosan unom magam, forróság van, 2 alkalommal majdnem elcsaptak, egyedül kell szembenéznem a hosszú úttal. Mégis nyeregbe kellett parancsolnom magam, és menni tovább. 2-3 óra múlva már csak egy emlék volt a vízvételezés, mert nagy boldogan kerekeztem utcánkban, Soltvadkerten. Mindjárt látni fogom szüleimet, nővéreméket és két unokaöcsémet, nagybátyámékat. Lemálházhatom paripám, kinyújthatom lábam, ... . Hazaérkeztem! Az életre hasonlóan tekintek, számomra az egy "vándorút/túra". Meggyőződésem, hogy van Isten, és hogy van egy boldog világ, egy "igazi otthon". A mi életünk olyan, mint említett kis utam. Nem éppen kényelmes; hol unalmas, hol túlzottan izgalmas, hol magányos, hol bosszantóan zsúfolt, ... . De van egy "otthonunk", és van egy Istenünk, aki hazavár! A blogban kicsit ezzel az "élet túrával" kapcsolatosan szeretnék írni, megosztani kérdéseimet, élményeimet, tapasztalataimat, ..., szóval mindent, ami valamilyen szinten elgondolkodtatott. Kívánom neked is kedves olvasó, hogy találd meg úti célod, és a módot, ahogyan eléred azt: Matus István

Friss topikok

Linkblog

2014.03.28. 07:17 sutamsteve

az ellenség tiszteletéről

Egy elgondolkodtató cikket szeretnék közzé tenni. A szerbiai háborúban egy szerb tiszt lelőtt egy radarral csaknem bemérhetetlen amerikai bombázót. Ez egy szép szakmai eredmény, ugyanakkor etikailag komoly kérdések vethetők fel mind a szerb parancsnok, mind az amerikai pilóta oldaláról. Az amerikai egy támadó háborúban mint bombázópilóta vett részt, a szerb tiszt pedig egy etikailag kérdéses politikai rendszert szolgált ki. Az életben nincsenek jók és rosszak, mindannyian "szürkék" vagyunk, maximum kevésbé és jobban szürkék. Ezért is vannak háborúk. Azonban ez a cikk ennek a két embernek a kapcsán beszámol arról, hogy mit is jelent az ellenség tisztelete, és mit is jelent találkozni és kezet fogni azzal a személlyel, aki korábban halálos ellenfél volt.

Háborúk átvitt értelemben mindannyiunk életében vannak, mégis sokszor civil, netán keresztény emberként a személyes emberi konfliktusainkban sokkal kevésbé tiszteljük "ellenfeleinket", sokkal kevésbé látjuk meg például vitapartnerünk mögött az "érző embert", mint egyes olyan katonák, akik időnként szó szerint halálos ellenségei egymásnak.

http://iho.hu/hir/a-nagy-egi-parbaj-lopakodo-kontra-raketa-140327

(megjegyzés, a cikk első fele pusztán műszaki és hadtörténeti oldalról tárgyalja a történetet (ez is érdekes ;), a felvetett emberi-etikai kérdések a cikk második felében bontakoznak ki (ez aztán tényleg érdekes ;))

komment


süti beállítások módosítása